Rá kellett jönnöm, hogy gyermek mellett évenként csak egy nagy mozaik alkotására van kapacitásom. Mert a "fő mű" most mindennél fontosabb és ez így van rendjén. S ha már csak egy fér bele évenként, akkor az mindenképpen ikon/szentkép legyen. Így fogadtam el egy kedves, imádságos hölgy felkérését is, aki mondhatni házi oltárként képzelte el otthonában a leendő alkotást.
Egyeztetések után megkezdődött a munka. Lépésről-lépésre, szemről-szemre. Vallom, hogy ikont készíteni csak imádsággal lehet. S bár e világ ezer kézzel nyúl felénk, hogy eltérítsen ettől, mégis újra és újra ezzel az elhatározással kell munkálkodni.
A képről:
Mérete kb.65x85cm. Anyaga üvegmozaik. A mozaikszemeket egyesével vágom formára, egyesével ragasztom fel. A Szűzanya ruhájához a magyar hímzésvilág egyik mintáját vettem alapul, azt sokszorozva, egymáshoz építve. Az üveg egy kemény, rideg anyag, de úgy gondoltam, hogy abból apró virágokat formálva egy egészen különleges hatást lehet elérni. A Szűzanya ruhájának belső részén viszont már nincsenek virágok. Ott már "csak" az apró arany pontocskák láthatóak, melyek a csillagos égboltot szimbolizálják, ezzel egyben az Égiekre utalva. Mi katolikusok ugyanis sokszor kérjük a Szűzanyát, hogy járjon közben értünk az Istennél s takarjon be palástjával minket, mely óv minden rossztól és gonosztól. S ez a palást alatti létezésben való felfelé tekintésben számomra a csillagos égbolton keresztül Isten végtelensége és mindenhatósága jelenik meg.
Külön érdekesség a deréköv. Hosszú évekkel ezelőtt egy kedves barátunktól kaptunk egy első ránézésre jelentéktelen kis fehér madzagot. Kiderült, hogy ez nem más, mint az Athosz hegyén őrzött Szűzanya derékövéhez hozzáérintett kis darab, melyet a szerzetesek osztogatnak ott, hogy mindenkihez eljusson annak áldása. Ebből vágtam le egy pici darabot, hogy annak szálait a deréköv részén lévő üvegmozaikok alá beépítsem.
