Hosszú idő telt el a legutóbbi blogbejegyzésem óta. Pontosan 2019. március 12-én írtam meg a legutolsó posztot, szintén a Keresztet vivő Jézus képemről. Akkor még nem is sejtettem, hogy rá szinte pont egy évre, március 11-én éppen szülni fogok és a régen várt kisfiam szemei ragyognak majd rám. Azt pedig végképp nem gondoltam, hogy a kórházban, ahol szültem, ott lesz ez a képem is. A Jóisten útjai valóban kifürkészhetetlenek.
Hogy honnan jött az ötlet, hogy ilyen témájú képet készítsek? Úgy, hogy egyszerűen csak késztetést éreztem arra, hogy ábrázoljam a mozaikon keresztül Jézus szenvedését. Akkor még nem volt a képnek konkrét célja. Nem megrendelésre készült, nem volt konkrét célkitűzés, egyszerűen csak tudtam, hogy ennek el kell készülnie.
Anyaga üvegmozaik. Minden egyes szem mozaik külön lett vágva, darabolva, formázva és ragasztva. Közötte fuga található. Fa alapon és fa kerettel. Elkészítési ideje kb. két hónap volt.
Úgy gondolom, hogy a Keszthelyi Kórház kápolnájában van a lehető legjobb helyen ez a mozaik képem, hiszen Krisztus Urunk szenvedését ábrázolja, amint viszi keresztjét. A megváltásunk zálogát.
Kórház: betegség, élet és halál, szenvedés és élet, könny és vér, fájdalom, alázat, szolgálat --- az élet valósága, ahol mi emberek sosem vagyunk egyedül. Van, aki velünk viszi a keresztünket, aki megszerezte üdvösségünk lehetőségét. Áldunk Téged Krisztus, mert Te szent kereszted által megváltottad a világot!
tvkeszthely.hu/hirek/6819-kapolnat-avattak-a-korhazban
veszpremiersekseg.hu/betegek-vilagnapja-a-keszthelyi-korhazban/
fotók: Belovári András, Balatoni Krónika és saját kép
