A Hagia Szophia (görög betűkkel: Ἁγία Σοφία; latinul: Sancta Sophia; törökül: Ayasofya; újgörögösen: Ajía Szofía; a név jelentése: Szent [= isteni] Bölcsesség) bizánci építésű hajdani ortodox bazilika Isztambulban, Törökországban. Később mecsetként használták, ma múzeumként látogatható. A mai Hagia Szophia és előzményei neve kezdetben csak Nagytemplom (Megalé Ekklészia; Ecclesia Magna) volt. Az akkori általános közvélekedés szerint nem volt hozzá fogható méretű templom az egész korabeli „keresztény világ”-ban. A Hagia Szophia az utolsó jelentős alkotása a késő ókori építészetnek, és egyben az első képviselője annak a specifikusan bizánci architektúrának, melynek szellemében az épület domináns eleme a kupola. (forrás: Wikipédia)
Díszítés és mozaikok
A templom bejáratául szolgáló bronzkaput 880-ban készítették. Ez vezet a külső előcsarnokba (exonarthex), ahonnan két ajtó nyílik a tulajdonképpeni előcsarnokba (narthex). Az egyik ajtó fölött látható, a már török hódítók által is épen hagyott mozaik, amely Máriátábrázolja a gyermek Jézussal, jobbján Konstantin császár a város makettjével, balján a templomépítő I. Justinianus császárt a Hagia Szophia másával.
A császár részére fenntartott középső kapu felett látható a 9. században készült Jézus pannó. Ez a mozaik a pantokrátor Jézust ábrázolja Máriával és Gábor arkangyallal.
A déli karzat díszítései közül először a 12. századi Deészisz-mozaik tűnik fel, amely Jézust, Máriát és Keresztelő Szent Jánostábrázolja. A töredékében fennmaradt alkotás a bizánci mozaikművészet remeke. A rendkívül kis darabokból összeállított kép olyannyira aprólékos, hogy Mária arcpírja és János ráncai is kivehetők. A mozaikkal szemben, az 1205-ben itt nyugovóra helyezett Enrico Dandolovelencei dózse sírlapja található.
Két jelentős mozaik látható a császár részére fenntartott területen, mindkettő különleges történelmi értékkel bír.
A karzat bal oldalán a Pantokrátor Jézus mellett Zoé császárnét és harmadik férjét, IX. Konstantin Monomakhosz (1042–1055) császárt láthatjuk. Monomakhosz arcképe a mozaik többszörös átrakásáról tanúskodik, összhangban a történelmi leírásokkal, mely szerint Zoé császárnő előző két férjét húgával közösen gyilkolta meg, majd tette meg férjéül (egyúttal Bizánc császárának) a szenátor Monomakhoszt. Monomakhosz azonban már túlélte Zoét, és még két évig uralkodott a birodalmon.
A másik mozaik a magyar történelem szempontjából jelent érdekességet. A mozaikon Mária mellett II. Ióannész bizánci császár és felesége, Eiréné császárné (1088?–1132?) látható. Eiréné I. László magyar király (1077–1095) lánya és Könyves Kálmán király (1095–1118) unokatestvére volt, eredeti neve Piroska (régiesen Priszka). (forrás: Wikipédia)
A DNy-i lépcsőház fölött egy kis térben, az empóriumok magasságában találtak néhány mozaikmaradványt, melyek eredetileg szenteket ábrázoltak, de a képrombolók keresztekkel helyettesítették őket. A képrombolók tevékenységére az apszisban talált, töredékes felirat is utal. E korai időszakból egy →deészisz-ábrázolás töredékei is előkerültek. - 2. A képrombolás utánkészült a szentély-apszis fölött a Trónon ülő Istenszülő (867 k.). Mellette az oltártér fölötti íveken egy-egy arkangyal (1987: csak az egyik volt látható), Péter és Pál ap-ok töredékes képe. A DNy-i előcsarnok és lépcsőház mozaiktöredékei: Ezekiel próf., SztIstván első vt., Nagy Konstantin és Ilona csné
(870 k.), Germanosz, Tarasziosz, Niképhorosz, Methodiosz konstantinápolyi pátr-k (847 u.). Az előcsarnok tetején levő terem bejárata fölötti deésziszből csak a trónoló Krisztus és jobbján Mária álló alakja maradt fenn. Ha I. Baszileiosz idején egységes programot dolgoztak ki a ~ legfőbb tereinek mozaikdíszítése számára, akkor az apszisban levő trónoló Máriának megfelelően a kupolában a →Pantokrátor alakjának kellett lennie. A kupola pendentifjének alján levő hatszárnyú szeráfalakok utalhatnak erre. Ilyen ábrázolás azonban nem maradt fenn. Csupán annyit tudunk, hogy 1346: földrengés semmisítette meg a kupolában levő Krisztus-ábrázolást, amely vsz. a szivárványon trónoló Megváltót ábrázolta. Helyére Krisztus mellképét állították, de a 18. sz: ez is megsemmisült.
A szeráfok kora nagyon vitatott, az sincs kizárva, hogy a 14. sz. restaurálás idejéből származnak. Ha a tp. szentélye a képrombolás után egységes program szerinti mozaikdíszítést kapott, akkor a mellékkupolákban próf-k és ap-ok képeinek kellett állniuk. Sajnos a próf-k képei is elpusztultak, 1847-49: a restaurálás idején a szentély É-i timpanonjában Habakuk és talán Jónás alakjai még látszottak; 4 másik próf., hatalmas, 4 m-es alak, kezükben kv-tekerccsel már korábban elpusztult. Ma már nem láthatók az ún. →hétoimasziát, alatta a Keresztelő Szt Jánost (fölirata: Jn 1,29) és akönyörgő Máriát (fölirata: Lk 1,46-47) ábrázoló mozaikok sem. - Az empóriumok fölötti félköríves falrészeken a próf-k, ap-ok ciklusait folytatva az egyhatyákat örökítették meg (9/10. sz.): az északi timpanonon az ifjabb Szt Ignatiosz, SztMethodiosz, Csodatevő Szt Gergely, Aranyszájú Szt János, Antiochai Szt Ignác, Alexandriai Szt Cirill, Szt Atanáz; a délin Szt Anthemiosz, Nagy Szt Vazul, Nazianzi Szt Gergely, Szt Dionüsziosz, Mürai Szt Miklós, Világosító Szt Gergely (a 19. sz. közepén egy kivételével valamennyi, 1987: csupán Aranyszájú Szt János és a két Ignatiosz volt látható ép állapotban, a többi erősen megrongálódott v. teljesen megsemmisült). - A →narthex bejáratát díszítő mozaikon VI. Leó cs. (ur. 886-912)hódol a trónon ülő Krisztusnak, az É-i empórium falán Alexandrosz cs. (ur. 912-13) mozaikképe. Teljesen elpusztult egy nagyarányú biblikus ciklus (9. sz.), amelyről 1712-ből és 1848-49-ből maradtak fenn rajzok: a középpontban itt is a Pantokrátorállott, körülötte a mennyei seregek, a kerubok, majd a legfontosabb →teofániák:Krisztus megkeresztelése, a színeváltozás, pünkösd. A D-i empóriumon két olyan többalakos mozaikkompozíció látható, mely a cs. hatalom hódolatát fejezi ki a mennyei hatalom előtt. Az egyiken Konsztantinosz Monomakhosz (ur. 1042-54) és felesége, Zoé csnő hódol a trónoló Krisztus előtt. A másikon II. Komnénosz János és neje, Eiréné (Szt László m. kir. leánya, →Irén, 3.) mutatja be hódolatát az Istenanyaelőtt (1118 k.). E háromalakos mozaikot kiegészíti a közelében levő pilléren idősebbik fiuk, Alexiosz ábrázolása (1122 u.). Az exonarthexből a narthexbe vezető kapu fölötti félkörívben látható mozaikon az Istenanya, ölében a gyermek Jézussal, fogadja Nagy Konstantin cs. hódolatát, aki meghajolva ajánlja föl a Város modelljét, ésJusztinianoszét, aki ugyanoly mozdulattal a ~t ajánlja a város védőjének, a Védelmező Hadvezérnőnek oltalmába (10/11. sz.). - 3. A késő bizánci korban, az ún. Palaiologosz-reneszánsz idején keletkezett mozaikok közül a legjelentősebb a ~ D-i empóriumának pillérein található, töredékes deészisz (1261 u.). Pa.P.
KL II:245. - Kádár Zoltán-Németh György-Tompos Erzsébet: A ~. Bp., 1987. - Vanyó1988:105.
(forrás: lexikon.katolikus.hu)
